Helyszín: Budapest XII. Terület: 283 m2
Tervező: Ottlik György belsőépítész, vezető tervező
Társtervező munkatárs: Szentpéteri András belsőépítész
Építész: Lenzsér Péter, Lenzsér és Társa Kft.
OCTOGON Deco cikk megtekintése
Az eredeti ház, 1932-33-ban épült a Zugliget fölött.
A jelenlegi átalakítás és kivitelezés, koncentrált 3 év munkájának eredménye. A ház belsőépítészeti tervezése során, megbízói kérésre, elsődleges szempont volt a Bauhaus-korszak stílusjegyeinek feltárása, mai kontextusba helyezése.
A tervezés során, igyekeztünk azt a kézműves, iparművész szemléletet visszahozni, ami az un. “Werkstätten” ( műhelyek ) szellemiségére volt jellemző a Bauhaus korszak idején, az 1920-as és 30-as években. Alázattal és tisztelettel minden, a korra jellemző építészeti elemet próbáltunk megtartani, és ezeknek megfelelő hangsúlyt adni, vagy újra értelmezni, újra gondolni azokat.
Élvezetes stílustörténeti kutatómunka előzte meg a tervezési munkát. Sajnos, nem maradtak fenn az eredeti épületről, enteriőrökről fotók, így előképnek magunk előtt, csak a korszak nemes példáit tekinthettük igazán. Az épület belső válaszfalait a legtöbb helyen teljesen elbontottuk, szinte csak a főfalak maradtak meg. A ház funkcionális alaprajzát, a megváltozott igényeknek megfelelően átterveztük, kívül-belül tökéletesen megújult az épület.
A homlokzat kialakítása, az antracit színű, fém nyílászárók, a teraszok állítható, lamellás árnyékoló mechanizmusa, a teraszkorlátok, előtetők, burkolatok, mind a legkorszerűbb technológiát hordozzák úgy, hogy első ránézésre akár azt gondolhatná a szemlélődő, hogy a ház érintetlenül, kiváló, eredeti állapotában maradt ránk a Bauhaus éveiből.
A három szintes ház tervezésekor koncepciónk az volt, hogy viszonylag kevés eszközzel, de hatásos módon teremtsünk erős karakterű atmoszférát, ami egyértelműen az 1930-as évek hangulatát hordozza. A Bauhaus korszak nagy felfedezése és népszerű, széles körben alkalmazott anyaga volt a linóleum burkolat. Erőteljes, vörös színű linóleumot terveztünk lépcső burkolatként, fekete corian lábazattal és homloklappal. A linóleum anyaga, felülete, otthonos érzést kelt, nem válik el élesen a “lépcsőház” funkció, jobban összeköti a három lakószintet, jól kapcsolható a tölgyfa parkettás felületekhez, a lakótér részévé válik.
Sajátos hangulatú az íves, bástya jellegű kártya/reggeliző szoba, melynek ablakosztását újra gondoltuk, nyílás méreteit megnagyobbítottuk, párkány magasságát lejjebb hoztuk. Az ablakok üvegezése, adott esetben, – egy különleges high tech megoldásnak köszönhetően -, gombnyomásra “kifehéredik”, így szükség szerint megakadályozva az esetleges belátást az utca felől.
Az egyedi tálaló dukkózott, fehér és pácolt fa felületei mellett megjelenik a korszak kedvelt, un. bauhaus ”tomatenrot” színe is, amelynek színkódját némi kutató munkával sikerült kinyomoznunk. Ez a színe az ebédlő asztal lábszerkezetének is.
A burgundi vörös színű, kényelmes ülőgarnitúra mögötti, fekete márvány fedlapos, krómozott lábú, alacsony, furnérozott szekrény összeállítás, valamint a nappali és könyvtár funkciót elválasztó, konstruktív, fémvázas, üvegezett tolóajtó, szintén egyedi terveink alapján készültek.
Az emeleti hálószobából nyílik a stílusában különleges, osztott üvegfalú szülői fürdőszoba. A fürdőszoba padlója is apró, fekete-fehér, hatszögű mozaik burkolatot kapott, ugyan úgy, mint a konyha, csak más mintázattal.
Az erőteljes zöldes falszín, a fekete, indusztriális karakterű, kissé puritán berendezési tárgyakkal, kiegészítőkkel, a márványlap jellegű (gres) burkolat a falon, szintén a ‘30-as évek világát hivatott megjeleníteni.
Ottlik György belsőépítész
(Fotók: Darabos Görgy)
